Az ovi számomra nem
munka hely, hanem egy olyan hely, ahol jól érzem magam.
Hajdanában, még a hét végi programokat is közösen szerveztünk a
munka társainkkal, mert inkább baráti viszonyban voltunk mint
munka társiban...
Mindig készítettem játékokat, bábokat a gyerekek és a magam örömére. A faliképek az utóbbi négy öt évben készültek, mert már nagyon
ráértem. Remélem még van annyi szellemi tartalékom, hogy meg tudom tanulni a
blogolást, hogy valamennyi
varrományomat, és egyéb technikával készült csinálmányomat is fel tudjam itt sorakoztatni.Mint tudjuk a remény hal meg
utoljára... :o)