Az ovi számomra nem
munka hely, hanem egy olyan hely, ahol jól érzem magam.
Hajdanában, még a hét végi programokat is közösen szerveztünk a
munka társainkkal, mert inkább baráti viszonyban voltunk mint
munka társiban...
Mindig készítettem játékokat, bábokat a gyerekek és a magam örömére. A faliképek az utóbbi négy öt évben készültek, mert már nagyon
ráértem. Remélem még van annyi szellemi tartalékom, hogy meg tudom tanulni a
blogolást, hogy valamennyi
varrományomat, és egyéb technikával készült csinálmányomat is fel tudjam itt sorakoztatni.Mint tudjuk a remény hal meg
utoljára... :o)
2 megjegyzés:
Kedves Edit! Jöttem vissza látogatni. Megnéztem az albumodat, és nagyon szép dolgokat varrtál. Azt hiszem visszatérő vendég leszek:-)
Örülök, hogy benéztél! Nagyon helyes a kisfiad, ovis, vagy már iskolás? Az oldaladon azt hiszem rosszul "könyveltem" be magam! De, hogy mint kell az állandó látogatók közé kerülnöm, azt most még nem tudom! :o)e
Megjegyzés küldése