2009. október 22., csütörtök

...majdnem varrás-közösen

Egy hete még buzgón készítettem az utolsó cserepes tulipános kulcstartót... mind a három tetszett, de legjobban az utolsó csipkés-cserepes. Készítettem egy kedves pólyást, akinek sajnos nem nagyon örült a nevelőanyukája aki átvette a tombolán. Csak abban reménykedem, hogy van egy apró ember a morcos néni környezetében, aki örökbefogadja az én első pólyás-próbálkozásomat.Katafoltnál láttam meg a pólyást és nagyon megtetszett! Ide biggyesztem az én tomboláimat, hátha ráismer valaki, mert persze nem írtam rájuk a nevem, majd legközelebb. A jó pap, meg a buta óvónő, holtig tanul!




Van még a képen sötétre sikerült tatyó..remélem nem oszozik az első pólyás sorsán! Ezennel mindenkit felhatalmazok rá, hogy az általam készített nem kívánt ajándékoktól a legközelebbi közös varráson a tombola által megszabaduljon.

És most amit én kaptam !!!! tatatatam





Nagyon köszönöm, és örültem Körmi tökélyre fejlesztett szöszmösz tartójának, a hajtogatott doboznak ami tele volt kinccsel, Méhike neszeszerének amiben a kedvencem a kismalac bújt meg- ez még szopós malacka-és ha nem disznóság csinálnék neki egy családot, hogy ne legyen egyedül... Juhizstól kapott képecskén áll a röfi ami 3X3 cm-es lehet. Nem csak nekem tetszett a röfi Lili is ámulattal forgatta a tenyerében:

Persze varrni nem volt idő a szájtátás , a barátok ,és persze az árusok is elterelték a figyelmemet... Szóval jó volt veletek!!

5 megjegyzés:

Ahama írta...

kérlek küld egy postacímet a nickneved megjelölésével a karácsonyi játékba

latinka írta...

Nagyon balga lehet az az ember,aki nem örül egy ilyen ajándéknak!
Engem az is örömmel töltött el,hogy megnézhettem ezeket a képeket.
További sok-sok szépséget készíts még!!!
A Te ajándékaid is nagyon klasszak!

F.Gina írta...

Nem tudom, ki volt a morcos néni, de sajnálom, nekem tetszik a babád !

dit írta...

Latinka, Gina ! Kedvesek vagytok, hogy nem szóltátok le a pólyásomat, remélem azóta már meglágyította a nevelő mamája szíveét! :o) e

maca írta...

Én biztos vigyorogva fogadtam volna, az unokám meg pláne!
:)