2009. augusztus 16., vasárnap

NA TALÁN MOST!

KAR-cagi emlék



Íme a neszeszer, ami arra hivatott, hogy emlékeztesse a tulajdonosát ama, egyébként is feledhetetlen hat napra! A kép: Győrfi Sándor:Kunsági Vénusz című szobrát ábrázolja. Ez a szobor díszíti a kollégium udvarát! Történt egy napon,/ a hat közül/,hogy az öt varróasszony akik, egyébként elválaszthatatlan Óvodás különítmény tagjai voltak, az ebéd utáni ejtőzés keretében elindultak felfedezni a MŰVET. Mentek, mentek, mendegéltek, a fő ösvényről letérve éppen a tizenkettedik óriás lépés után, az orruk előtt állt a SZOBOR.Egy törékeny lány alak, ki a feje fölött tartott karjaiban megtartja az eget, a felhőket és talán napot, és a holdat is. Kényes egyensúlyban, az ég és a föld kapcsolódott össze a gyönyörű lány által. MEGNÉZTÜK A MŰVET és tetszett amit láttunk.. Amikor is felfedeztük a mosolyogva felénk tartó királyfit! Ja nem! Annyi igaz, hogy egy férfiú volt!/kb:40-85-176/ Kedvesen köszöntött bennünket, na persze, miután mi köszöntöttük, mert kicsit kíváncsian nézte a négy vihorászót és az egy bóbiskolót aki éppen a padon próbálta behozni az alvásban mutatkozó lemaradását. Majd önkéntes idegenvezetőnek szegődve elmesélte amit szoborról tudott.Végül azzal fejezte be, hogy a kollégium fiú tanulóinak jutalmazáában, az internet előtti időkben, jelentős jutalomnak számított a szobor szidolozás, s hogy, hogy nem, a szobor bizonyos testrészei mindíg jobban fénylettek., mint az égitestek és a föld...:O))) Férfiú jobbra el. Majd egyikünk/aki nem a Körmi, nem Ági, nem is Ildi/Ő épp szuszókált és csak a nagy röhögésre riadt/és nem is és voltam/ megpróbálta felvenni a vénuszi testtartást, mire az őt békésen szemlélő Ági megszólalt: Vigyázz Anna néni, mert kiszidoloznak!!!!

2009. augusztus 6., csütörtök

Játék Latinkánál

2009. július 28.
JÁTÉK-ajándéklánc


Bár nem régóta blogolok,de ez alatt a rövid idő alatt azt tapasztaltam,hogy többnyire szeretünk játszani. No,akkor én se maradjak ki a sorból,a következőt találtam ki: ajándéklánc. Mi is ez?
Aki szeretne játszani,hagyjon egy üzenetet ennél a bejegyzésnél. Az első üzenet írója egy hónapon belül kap tőlem egy kis ajándékot. A következő üzenet írójának pedig ő készít egyet,szintén egy hónapon belül,és így tovább. Szóval mindenki kap és ad egy apróságot. Így alakul ki egy láncolat. Ha eltelik egy hónap,hogy nem születik újabb bejegyzés,akkor az utolsó ember nekem küldi,és így bezárul a kör.
Nem tudom,fog-e működni,nagyon kíváncsi vagyok.

Arra kérnélek,hogy ha úgy döntöttél,hogy nem játszol, a blogodban akkor is utalj a játékra,légy szíves,hadd lássa minél több ember!

A tennivalók:

1. Hagyj itt egy bejegyzést!
2. Utalj a játékra a blogodban!
3. Figyeld a következő bejegyzést,és küldj ajándékot egy hónapon belül!
4. Várd a saját ajándékodat és örülj neki!

Játékra fel!

2009. augusztus 5., szerda

2009. július 28., kedd

Játék

Vadcic játéka
"Játékot hírdetek:
Mindenki részt vehet aki a következő feltételeket teljesíti:
-kiteszi blogjában ezt a képet
-bemásolja blogjába a kis játékszabályt(az idézőjelek közti szöveg)
-feltünteti oldalam elérhetőségét: http://vadcic.blogspot.com
-megjegyzést hagy nekem itt.
Nyeremény:egyenlőre meglepetés-de alku tárgya is!
Nyilván egy "varrósnak" nem adok gyöngyöt és vica-versa.
De annyit mondhatok-nem jár rosszul a nyertes:sőőőt!
A határidő legyen egy hónap,azaz augusztus 01-én sorsolok.
Akkor játékra fel!"

2009. július 26., vasárnap

Karcag, Karcag...

Olyan jó, hogy újra eljutottam ide és most Körmin kívül Anna, Ági és Ildi is velünk jött! Már nagyon vártuk ezt a hetet és az új Hármast is sikerült megfertőzni ezzel a várakozással. Már a készülődés is nagy élmény volt az anyag vásárlással, molinó festéssel. A táborozás azzal kezdődött,hogy egy 12 hálóhelyes szobát kaptunk öten. Gyakorlatilag elfoglaltunk egy egész lakosztályt! Akkor úgy gondoltuk, hogy kinevezünk társalgót és hálót. Na, nem sokat voltunk a szuper lakosztályunkban, mert varrtunk aztán meg varrtunk és a változatosság kedvéért megint varrtunk, és rengeteget nevettünk, kacarásztunk, rihegtünk meg röhögtünk, vihogtunk, és még nyerítettünk is. Nagyon klassz embereket ismertem meg mélyebben, és élveztem amikor a TANÍTÁS iránt elkötelezett emberek tanítottak. Elkészítettem életem első uti takaróját, ami egyben a "legtarkább" címet is elnyerhette volna, naná, hogy ilyen cím meg sajna nem volt!! /EZTNEMÉRTEM? HOGY MÁ MÉR NEM!!/ Sikerült elkészíteni a csillagos faliképet, akivel már megbeszéltem, hogy nálam az ünnepi asztalokat fogja díszíteni, azt mondta alszik rá még, és holnapra ígérte a választ... Remélem jól dönt -mert ha nem, beveszek belőle 1-1cm-t aztán púposodhat a szekrény mélyén!... A táskámat amit nagyon nagy lelkesedéssel elkezdtem - már szétbontottam . A kulcstartónak neki sem álltam mert tudtam, nem lenne türelmem befejezni. Bezzeg az Új hármas MINDENT elkészített, igaz gyakorlatilag nem aludtak. Na jó túlzok, de az utólsó este fél négykor feküdtek le és 7-kor keltek- VIDÁMAN!!! Utóljára 16-18 éves koromban nevettem ennyit...szuper volt csajok!! -képek később.

2009. július 4., szombat

Ajándék


Elkészült Kati barátnőm táskája, ami erősen hasonlít az enyémhez: színeiben, méretében az elkészítés technikájában. Nekem nagyon jól bevált az ovis cuccok hordozására. Az enyémen két keresztszemes madárka a központi motívum- ez is ajándék a "majdnem lányom lehetne" kolléganőmtől, az én szülinapomra.Krisztivel 18 éve dolgozunk együtt, Ő akkor került ki a szakközépiskolából, én akkor voltam 37éves... sokat köszönhetünk egymásnak...