Játék

Vadcic játéka
"Játékot hírdetek:
Mindenki részt vehet aki a következő feltételeket teljesíti:
-kiteszi blogjában ezt a képet
-bemásolja blogjába a kis játékszabályt(az idézőjelek közti szöveg)
-feltünteti oldalam elérhetőségét: http://vadcic.blogspot.com
-megjegyzést hagy nekem itt.
Nyeremény:egyenlőre meglepetés-de alku tárgya is!
Nyilván egy "varrósnak" nem adok gyöngyöt és vica-versa.
De annyit mondhatok-nem jár rosszul a nyertes:sőőőt!
A határidő legyen egy hónap,azaz augusztus 01-én sorsolok.
Akkor játékra fel!"

Karcag, Karcag...

Olyan jó, hogy újra eljutottam ide és most Körmin kívül Anna, Ági és Ildi is velünk jött! Már nagyon vártuk ezt a hetet és az új Hármast is sikerült megfertőzni ezzel a várakozással. Már a készülődés is nagy élmény volt az anyag vásárlással, molinó festéssel. A táborozás azzal kezdődött,hogy egy 12 hálóhelyes szobát kaptunk öten. Gyakorlatilag elfoglaltunk egy egész lakosztályt! Akkor úgy gondoltuk, hogy kinevezünk társalgót és hálót. Na, nem sokat voltunk a szuper lakosztályunkban, mert varrtunk aztán meg varrtunk és a változatosság kedvéért megint varrtunk, és rengeteget nevettünk, kacarásztunk, rihegtünk meg röhögtünk, vihogtunk, és még nyerítettünk is. Nagyon klassz embereket ismertem meg mélyebben, és élveztem amikor a TANÍTÁS iránt elkötelezett emberek tanítottak. Elkészítettem életem első uti takaróját, ami egyben a "legtarkább" címet is elnyerhette volna, naná, hogy ilyen cím meg sajna nem volt!! /EZTNEMÉRTEM? HOGY MÁ MÉR NEM!!/ Sikerült elkészíteni a csillagos faliképet, akivel már megbeszéltem, hogy nálam az ünnepi asztalokat fogja díszíteni, azt mondta alszik rá még, és holnapra ígérte a választ... Remélem jól dönt -mert ha nem, beveszek belőle 1-1cm-t aztán púposodhat a szekrény mélyén!... A táskámat amit nagyon nagy lelkesedéssel elkezdtem - már szétbontottam . A kulcstartónak neki sem álltam mert tudtam, nem lenne türelmem befejezni. Bezzeg az Új hármas MINDENT elkészített, igaz gyakorlatilag nem aludtak. Na jó túlzok, de az utólsó este fél négykor feküdtek le és 7-kor keltek- VIDÁMAN!!! Utóljára 16-18 éves koromban nevettem ennyit...szuper volt csajok!! -képek később.

Ajándék

Elkészült Kati barátnőm táskája, ami erősen hasonlít az enyémhez: színeiben, méretében az elkészítés technikájában. Nekem nagyon jól bevált az ovis cuccok hordozására. Az enyémen két keresztszemes madárka a központi motívum- ez is ajándék a "majdnem lányom lehetne" kolléganőmtől, az én szülinapomra.Krisztivel 18 éve dolgozunk együtt, Ő akkor került ki a szakközépiskolából, én akkor voltam 37éves... sokat köszönhetünk egymásnak...

Lili első hátizsákja

A hátizsák, a haladó tanfolyam befejező darabja volt Lajos Katinál, a Meseboltban. Nagyon sokat tanultam Tőle és egy jó kis csapat jött össze, akikkel remélhetőleg szeptembertől ismét találkozunk. Lili szereti a hátizsákot, az anyukájának tele kellett pakolnia mindenféle kinccsel, feladatja magára és buzgón parádézik a zsákkal a hátán. A nyusziért és a maciért nem lelkesedett ennyire.

Lili első hátizsákja

Prága

Nagy izgalommal készültem május első négy napjára. Kimentünk Prágába! Kilencen indult újra látni ezt a gyönyörű várost /egy unoka, két lány,két vej, nászék +mi ketten/! 2001 óta sokat épült-szépült a város, és még mindíg nagy felújítások vannak szerte-szét. Szép volt, jó volt- elbúcsúztunk, mert már biztosan nem megyünk többet! A kedvencem még mindíg a Károly híd bár most itt is felújítási munkákat végeztek .Rettenetesen sokan voltak mindenhol, lépni nem lehetett hatalmas sorok álltak minden nevezetességnél.Na persze azt nem gondoltam, hogy csak Kovácsékat várják...Mostmár biztosan tudom, hogy az igazi pihenés számomra nem egy nyüzsgő világváros! Lili viszont remekül bírta... Itthon újabb izgalmak-beiratkozás az óvodába 50 helyre 100 jelentkező! Talán össze kellene fognunk Körmivel és varrni kellene néhány csoportszobát...

Változások és állandóságok...

Az ovi számomra nem munka hely, hanem egy olyan hely, ahol jól érzem magam. Hajdanában, még a hét végi programokat is közösen szerveztünk a munka társainkkal, mert inkább baráti viszonyban voltunk mint munka társiban...Mindig készítettem játékokat, bábokat a gyerekek és a magam örömére. A faliképek az utóbbi négy öt évben készültek, mert már nagyon ráértem. Remélem még van annyi szellemi tartalékom, hogy meg tudom tanulni a blogolást, hogy valamennyi varrományomat, és egyéb technikával készült csinálmányomat is fel tudjam itt sorakoztatni.Mint tudjuk a remény hal meg utoljára... :o)